Markovics Vili egyszerű srác, aki a világon a legjobban enni szeret, sőt valójában mást egyáltalán nem szeret csinálni. Így aztán a tanulás sem megy jól, ami Vilit egyáltalán nem zavarja, ő a tanórákon is mindenféle finomságról fantáziál. Egy kínosan induló matekfeleltetés közben megdöbbentő dolog történik: Vili egyszerűen eltűnik a tábla elől! Egy szempillantás alatt egy űrhajón találja magát, ahol zöldeskék bőrű ufók kezdik vallatni arról, hogy miként is képzelné el az életet a Marson. A duci kisfiú első döbbenete után szépen elmondja, hogy ő bizony úgy képzeli, mindenki annyit enne ott, amennyit akarna, nem lenne iskola, és egy fánk alakú űrhajóval utaznának oda, amelynek az utasai rántott húst ehetnének korlátlan mennyiségben. Ezt hallva az ufók megnyugszanak, hogy ha az emberek ennyire oktondiak, akkor nem érdemes őket kiirtani, így bár fogalma sincs róla, Vili megmentette az emberiséget a biztos haláltól. Még szerencse, hogy nem névrokonát, Markovits Vilit (így, ts-sel) rabolták el, mert a másik Vili igazi zseni, aki éppen a Marsra településen töri a fejét a leghíresebb fizikusokkal együtt... 

A történetet kezdő olvasóknak ajánlom.

Szabó Eszter

Az Azolót kedvelő mórások így írnak a könyvről.