Dani egyik osztálytársa poénból ezt a mondatot használja: "Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat". Dani is elsüti egy beszélgetés alkalmával, szülei meghallják ezt a poénnak szánt mondatát és kérdőre vonják. Érzi, hogy ez nem egy szokványos rossz voltál figyelmeztetés. Szobájában nem hagyják a gondolatok nyugodni, ezért hallgatózni kezd. Szülei hangján érzi, nagyon mérgesek, kétségbeesettek, és megüti a fülét két újabb szó, "Haláltábor", "1944". Osztálytársaitól próbál információkat gyűjteni, de nem jár sikerrel, csak viccet csinálnak belőle. Flóra, az egyik lány az osztályból tud némi információt adni, de Dani még így sem érti a dolgot. Az internet segítségével próbál meg tájékozodni, de ott annyira sok és rémisztő dolgokat talál, hogy feladja. Dani kétségek között gyötrödik. Szüleitől annyit tud, hogy ők is zsidók. Fejében a következő szavak búgnak egyfolytában: "Haláltábor, zsidó, Hitler, 1944". A benne lévő feszültséget még inkább fokozza, mikor egy napon kihagyják a focicsapatból, mert ő nem jár hittanra, és ott osztják fel a csapatokat. Végül barátja, Zsombor nagypapája egy veszekedés kapcsán elkezd mesélni a fiúknak gyermekkoráról, ami 1944-ben játszódik , és az akkori eseményekről...

 

Mikor kezdhetünk a holokausztról beszélni a gyerekekkel? Hogyan közelítsünk meg egy ilyen súlyos témát, hogy ők is be tudják fogadni? A könyvbeli Dani legnagyobb nehézsége az, hogy a felnőttek konokul hallgatnak. Igaz Dóra és a Pagony ezzel az érzékeny, okos regénnyel segít abban, hogy a gyerekek elindulhassanak a megértés felé. 

 

Majorné Virág Adrienn