Szokatlan időpontban - a tanév derekán - új fiú érkezik a Göröngyös úti Iskola 2/b osztályába. A neve Csuda Gábor, de ami igazán meglepővé teszi, az nem (csak) a neve, hanem az, hogy – a szószoros értelmében – királynak érzi és vallja magát. Mindezt teszi a lehető legnagyobb természetességgel és nyugalommal, nem zavartatva magát egyébként teljesen hétköznapi körülményeitől, kedves de átlagos szüleitől, lakótelepi lakásuktól, az őt hol gúnyoló, hol ámuldozó gyerekektől, a zavarban levő felnőttektől, de még diszlexiájától sem. Nemes egyszerűséggel és méltósággal viseli holmijai felett a „valódi rangját" jelképező papír aranykoronát (több változat is van belőle, mint később kiderül) és vörös palástját. Az osztálytársai először persze nem tudják, hogy mit kezdjenek vele, néhányan kinevetik, megtréfálják, de amikor kiderült, hogy Gábort - aki egyébként mindenben részt vesz, bájos és szorgalmas - lehetetlen kilendíteni királyi mivoltából és harmóniájából, akkor egyszerűen elfogadják úgy, ahogy van. Mire pedig véget ér a tanév, Gábor maga dönt úgy, hogy átadja a koronáját valakinek, akinek jobban szüksége van rá...