Boszorkányok nélkül nem is létezne a mesék birodalma; szerepük azért nem lebecsülhető, hiszen azzal, hogy akadályozzák a mesehőst áhított célja elérésében, voltaképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy megacélozódjon akaratereje, jelleme. Mivel a boszorkányság meglehetősen nagy szellemi erőt kívánó tevékenység, komoly előképzettséget igényel; ki lenne leginkább hivatott utódainak átadni a tudományt, mint Anya-Banya a lányainak? Lázár Ervin új kötetének meseregényében A legkisebb boszorkány – akárcsak két testvére – beül a boszorkánytanonc-padba, hogy figyelmesen meghallgassa édesanyja bűbájosságra oktató szavait. Ám mintha Amarilláról leperegne minden rossz, s nem annyira azért, mert „elvetemült”, inkább azért, mert szívét foglyul ejtette egy „földi” legény, Király Kis Miklós. Csakhogy a dalia Tündér Tercia kezére áhítozik. Mit tehet a csúnyácska, szeplős, vörös hajú kis boszorkány? Minden tehetségét latba vetve szolgálja a szerelmesek ügyét, magára vonva ezzel Anya-Banya haragját és átkát. Varázslatosan szép írás....

A mesét ide kattintva is el tudod olvasni.