Bruni vagyok, kilencéves, és valószínűleg nagyon furcsa. Ezt azért gondolom, mert ha valakinek az életemről meg a családomról mesélek, akkor kikerekedik az illető szeme, és illetlenül eltátja a száját a csodálkozástól. Múltkor lerajzoltam a családtagjaimat, és három külön rajzlapra kerültek, nehogy összevesszenek.