Az első történetben megtudhatjuk, hogy mi történik azzal, aki ráül a máshogyoszkóp nevű sámlira. A másik történetben Pofánka kerül bajba, amikor bemászik egy tokafa odújába.

A kérdéseket Pálfi Dénes írta.

Újra itt vannak a kuflik! Őket már jól ismeritek. Na de ki lehet a mohamanyi? Valaki, aki nyöszörög és panaszkodik, mert olyan régóta nem talál mohát, hogy már egészen elszürkült… A kufliknak pedig nem szokásuk cserben hagyni azt, aki segítségre szorul! Ám az elhagyatott réten alig van moha. Lehet, hogy itt már csak a varázslat segít?

Ha pedig már így belejöttek a mohagyűjtésbe, Valérnak is segítenek kitalálni, mit gyűjtsön furcsa alakú dobozába. A kuflikkal mindig izgalmas az élet, irány az elhagyatott rét!

A kérdéseket Pálfi Dénes írta.

Emlékeztek még a hét kuflira, Zödönre, Bélabára, Hildára, Tituszra, Valérra, Pofánkára, no meg Fityircre? Az elhagyatott réten laknak hét kis üregben a kuflikupacban, és egész nap hempergőznek, bukfenceznek és heverésznek. A kuflik visszatértek! Hatalmas eső szakadt a nyakukba, elárasztotta a rétet, és ők mindenféle fura alkalmatosságon csónakáznak a tóvá vált réten. Vajon sikerül visszajutniuk a kupacba? A második történetben a Bújócskázás Világnapját ünnepelheted meg a kuflikkal – és keresgélés közben felfedezheted az elhagyatott rét minden érdekes lakóját és növényét a réti zselétől a lábascsigáig.

A kérdéseket Szabó Eszter írta.
 

Egy őszi reggelen Bélabá arra ébred, hogy kiújult a makacs ugródudor-zsibbadása. Nem is csoda ebben az időben, amikor minden csupa lotymánc és szipony! Szegény Bélabá! Itt már csak az elhagyatott rét doktora segíthet…

Neked reggelente mikor szoktak felébredni a pofavágóizmaid? És tudod-e, hogy a hajnali pofavágással nagyon kell vigyázni? A kuflik is alaposan átbeszélik, mikor és hogyan vágjanak bele a gyakorlásba. Tarts a kuflikkal, hogy megtudd, ki nyeri a pofavágóversenyt! Csak aztán nehogy egyszerre vicsorogj, tüsszents és nevess!

A kérdéseket Szabó Eszter írta.

Előfordult már veled, hogy mindent a recept szerint csináltál, mégsem olyan lett a süti, amilyet vártál? A kuflikkal pontosan ez történik, ez a puding ráadásul olyan furcsán viselkedik, hogy ilyet még nem látott az Elhagyatott rét!

Amikor aztán mindent beborít a hó, szegény kufliknak semmi ennivalójuk nincs. Annyira korog már a gyomruk, hogy bármit megennének, amit találnak. Pedig lehet, hogy amivel a háromfejű tappangy kínálja őket, azt nem kéne…

A kérdéseket Benke Dániel írta.

Fű, de fúj a szél az elhagyatott réten!

És hogy bosszankodnak a kuflik, hogy elviszi az összes levelet! Várjunk csak! Elviszi a leveleket? Hohó! Ezen akkor érdemes elgondolkodni, igaz?

Egy másik napon Bélabá észrevesz a távolban valamit, ami olyan, mint egy... vagy nem is, inkább mint valami... Hogy igazából mi lehet, azt nem látja rendesen, de érdekesnek tűnik, az biztos! Elő is veszi a távcsövét, de sajnos kiesik és elgurul az üvege...

A kérdéseket Szabó Eszter írta.

Különleges vendég érkezik az Elhagyatott Rétre: egy vándorkaktusz. Fityirc, Pofánka és Zödön elsőre észre sem veszik őt, utóbbi azonban ugródudorával véletlenül beleül a kaktuszba. Még soha nem láttak vándorkaktuszt, aki szerencsére szívesen mesél neki a kalandjairól, amelyeket a világ különböző tájain élt át, Bögreföldétől Fagyivosztokon át a Szőrszivacs-szigetekig. Ők meg cserébe megmutatják neki a kedvenc helyeiket az Elhagyatott Réten…  

A kérdéseket Szörényiné Kis-Gergely Lilla írta.

Biztosan ti is ismeritek azt az érzést, amikor reggel kinéztek az ablakon, és nem tudjátok eldönteni, tél van vagy nyár. Nos, pontosan ez történik a hét kuflival is! Mielőtt nagyon összevitatkoznának, elmennek a varázsgombákhoz, ahol kiderül, hogy új évszak köszöntött be. Rögtön meg is próbálnak nevet keresni neki: vajon a szörcsönd vagy a langyofagyolán lenne jobb?

Persze ha csak simán ősz van, akkor is akad látnivaló az elhagyatott réten – Titusz és Fityirc például kiállításra mennek. Igaz, Titusz eleinte nem igazán érti az Akármit, ám végül alig akarja záráskor elhagyni a terepet…

Mert a kuflik akármit csinálnak, az sosem unalmas!

A kérdéseket Szörényiné Kis-Gergely Lilla írta.

Zödön egy tavaszi reggelen épp lehajol a kedvenc virágjáért, amikor egyszer csak – RECCS! – kiszakad a nadrágja! Most mi lesz? A kuflik azonnal törni kezdik a fejüket a megoldáson. Természetesen rengeteg ötletük van, de valahogy egyik sem az igazi, és a nagy próbálkozásban egyszer csak Zödön szeretett rózsaszín foltja is eltűnik! Csakhogy folt nélkül Zödön úgy érzi magát, mint... mint... mint vadsóska levél nélkül! Nincs más hátra, a kuflik elindulnak, hogy foltravalót keressenek valahol az elhagyatott réten...

A kérdéseket Pálfi Dénes írta.

Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova...
Ők tehát a kuflik, akik a könyv első meséjében letelepednek egy elhagyatott réten, egy se nem túl kemény, se nem túl puha, éppen megfelelő kupacban. Szeretnek például hempergőzni és futkorászni, csak úgy nézni a naplementét és heverészni, és a vadmarcipánt sem vetik meg!

A kérdéseket Szabó Eszter írta.

Az elhagyatott réten mindig hétágra süt a nap és halmokban áll a vadmarcipán... NEM! A kuflik élete sem könnyű! Időnként például olyan vakítóan ragyog a telihold, hogy Fityirc és Valér nem tud aludni tőle. Nincs más hátra: le kell kapcsolniuk a Holdat. De hogyan lehetne eljutni a Holdba, ha a kuflinál éppen nincsen zsebrakéta? És ha ez nem lenne elég, egy békés, szundikálós délutánon Hilda és Bélabá véletlenül az egész rétet a feje tetejére állítják. A rét összes lakójának össze kell fognia, hogy visszafordítsák. Tarts a kuflikkal, mert az elhagyatott réten lenni a lehető legjobb elfoglaltság!

A kérdéseket Szabó Eszter írta.

Ki gondolta volna, hogy az elhagyatott réten még a föld alatt is izgalmas dolgokat lehet találni? Zödön épp a hernyótökmagok elültetésében segít Hildának, és olyan mély gödröt ás, hogy egyszer csak beszakad vele! És akkor a föld alatt egészen furcsa lényekkel találkozik…
Aztán egy téli napon Bélabá talál egy felfordítós kulcsot. Ja nem, az egy másik mese. Akkor a kuflik eltévednek a hóban. Ja nem, az is egy másik! Hilda felpróbál egy varázsgombakalapot. Nem! Ez sem ebben a könyvebn van! De hát mi történik akkor a második mesében? Történik egyáltalán valami?!
Kövesd a kuflikat a föld alá, aztán olvasd el a mesét, amiben… hát, szóval… Na mindegy, majd meglátod.

A kérdéseket Pálfi Dénes írta.

Azt hihetnénk, hogy télen igazán unalmas az elhagyatott rét, a kuflik szomorúan gubbasztanak a kufliüregeikben meleg teát hörpölgetve. Nem! Titusz és Pofánka kalandra éhesen felkerekednek, hogy jóbogyót szerezzenek a rét egy eldugott zugában. Ám a behavazott réten nem egyszerű hazatalálni. Minden hókupac alatt valami más rejtőzik! Arról nem is beszélve, hogy a tavasz beköszöntével milyen furcsa látogató érkezik a kuflikupachoz. A szőrös kis állatot Pofánka rögtön a szívébe fogadja és Bruminak kereszteli, ám Brumi nem mindig marad olyan édes apróság, mint első nap...

A kérdéseket Virág Adrienn írta.
 

A kuflikkal már sok minden megesett, de ilyen még sohasem! Reggelre kelve szőrén-szálán eltűnt otthonuk, az elhagyatott rét! Vajon mi történhetett? Fityirc és barátai
megpróbálnak rájönni a titokra, ami nem egyszerű feladat, hiszen egy láthatatlan réten még a titkok is láthatatlanok!
Persze egy látható réten sem mindig könnyű az élet! A másik mesében Hilda elindul, hogy keressen magának egy csinos kalapot, de egyáltalán nem olyat talál, amilyet
szeretett volna…

A kérdéseket Szabó Eszter írta.

A vándorkaktusz épp búcsúzik az Elhagyatott Rét lakóitól, mert várja a nagyvilág, elsőként a Kitalált Erdő. A kuflik azonban kitalálják: szerveznek neki egy felejthetetlen búcsúünnepséget. Kiosztják egymás közt a feladatokat, a főzéstől a tűzifagyűjtésen és a dekoráción át a búcsúajándék elkészítéséig. Miközben a többiek sürögnek-forognak, a vándorkaktusz összebarátkozik a kupac tetején található beszélő fatuskóval, aki egykoron a brengetegben élt, és a benne lakó mohamanyival. Elhatározzák, ők is vele tartanak a Kitalált Erdőbe…

A kérdéseket Szörényiné Kis-Gergely Lilla írta.

Fityirc egy zebrapinty árnyékában hever, mint egy sziesztázó kavicskukac, és azon gondolkozik, vajon van-e valami, amit a kuflik sosem csináltak még az elhagyatott réten. Hiszen volt már bújócska, bolhapóló, hajócsata, jelmezbál... annyi minden! Mi újat lehetne kitalálni? Ez az! Mi lenne, ha megpróbálnának eltévedni? Olyan még sosem volt. Fityirc és Valér el is indul, hogy eltévedjen, de valahogy mindig a kupacnál kötnek ki...
Na és játszottatok-e már valaha zsunyért vagy kopollánt? Ha még nem, tartsatok a kuflikkal, és segítsetek nekik jelentést találni a jelentés nélküli szavakhoz!

A kérdéseket Virág Adrienn írta.

A kuflik visszatérnek! Vagyis mi térünk vissza az elhagyatott rétre, ami nem is olyan elhagyatott, hiszen a hét kufli mellett rengeteg érdekes lakója van: többek közt beszélő varázsgombák, lókutya és pár mezei sügér. Most ráadásul ünnepelnek: Titusz születésnapját egy egészen különleges ajándékkal, meg a szilvesztert. Igen, és ebben az sem zavarja őket, hogy történetesen nyár van. Hatalmas jelmezes mulatságot csapnak zenekarral, tánccal, lampionokkal. A vicces, házilag barkácsolt jelmezek versenyén kiderül, hogy elég nagy divat kuflinak lenni...

Szerintünk is mindenki legyen kufli, legalább egy kis ideig, mert kuflinak lenni a legjobb dolog a világon!

A kérdéseket Szörényiné Kis-Gergely Lilla készítette.

Az első történetben egy esős nap után – kihasználva a pocsolyákat – „tengerre” szállnak a kuflik! Kezdetét veszi egy tengeri csata!

A könyv második történetében Hildának az az ötlete támad, hogy többedmagával megpróbálja kitakarítani a lakhelyüket, a kuflikupacot. Vajon sikerül nekik a nagytakarítás?

A kérdéseket Pálfi Dénes írta.