A német író-grafikus mesekönyvében három történet kapott helyet, amelyben a két jóbarát, Kismackó és Kistigris nemcsak bemutatkozik, de biztosan elbűvölik majd a mesehallgató-olvasó gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Kismackó és Kistigris a folyóparton, "a nagy fa mellett", egy pici takaros házban laktak. Kismackó mindennap horgászni ment, Kistigris meg az erdőbe járt gombászni. Úgy vélték, igazán jól megy soruk, hiszen mindenük megvan, ami szem-szájnak ingere, ám a nagy jólétben néha még jobbra vágytak. Így történt, hogy amikor a folyóparton rátaláltak a Panamából érkezett, banánillatú ládikóra, rögtön útra keltek a csodálatos ország felé. Máskor kincset keresni indultak nagy útra, és bár mindkét alkalommal a folyóparti takaros kis házban kötöttek ki, útjuk mégsem volt hiábavaló, mert akkor nem futottak volna össze a nemtörődöm Rókával, meg a Varjúval, a vendégszerető Nyúllal, a jószívű kis Sünnel, a Nagy hegyi Rablóval, és nem tapasztalhatták volna meg, hogy minden viszontagságon át „az élet borzasztóan szép", ha az embernek van egy barátja...